Gyorsan eljött az este. Anyuék megengedték hogy éjszakára maradjunk így itt maradtunk. A srácokkal megbeszéltük hogy a sárkánysuliban alszunk mint pizsiparti. Nagyon jól éresztük magunkat és addigra már feloldódtam. Sajna Bubinak hazakellett mennie így ő nem volt velünk. Jobb is,mert felelsz vagy merszet játszottunk ésd ha Takony vagy az ikrek játszanak akkor abból jó nem sűlhet ki :) Mi Astriddal röhögcséltünk jó sokat végül is legjobb barátok lettünk. Az egész nevetés addig tartott míg megnem szólalt egy hang:
-Kata-erre abba hagytam a röhögést és felfigyeltem.
-Igen?-erre a reakriómra Astrid jobban kezdett nevetni. Mi lehetett ezen annyira vicces? :D
-Felelsz vagy mersz?-kérdezte Hablaty. Szóval akkor ő szólt nekem. Hupszi :)
-Az attól függ hogy ki kérdezi.-feleltem félő tekintettel.
-Kőfej.-mutatott hátra Kőfejre. Jaj nekem.
-Akkor felelek.-mondtam félve.
-Ajjjjjjj-mondta csalódóttan.-Pedig nagyon jó merszünk lett volna.
-Mi lett volna az?
-Vágd pofán Takonypócót!-mondta gonosz tekintettel. Takony csak épp feleszmélt mikor végre hajtottam a feladatot. Fa és Kő csak nevetve pacsisztak és Astridből pedig újból kitört a nevetés.
-Feladat végre hajtva.-mondtam majd elégedetten visszasétáltam a helyemra vagyis a nevetgélős barátnőm mellé. Astriddal összepacsiztunkl aztán folytattuk a játékot. Jól elvoltunk és az egyik pillanban Fogatlan felkapta a fejét és egy bizonyos pontott nézett. Ránéztem,mire idepillantott. Gyorsan megragyadtam Hablatyot és felülve Fogatlanon elrepültünk. Astrid utánunk repült majd később a többiek is. Hablaty ült mögöttem és türelmetlenül fordolódott.
-Elnyudognál? Nem olyan könnyű úgy vezetni Fogatlant hogy közben itt nyugtalankodsz mögöttem!!-szóltam rá mérgesen mire Fogatlan is rámorgott. Hablaty csak értetlenül nézelődőtt.
-Mert hova is megyünk?-kérdezte.
-Azt bízd Fogatlanra és rám.
-Rád?!?!
-Kapaszkodj!-kiáltottam és leruhantunk. Hablaty akkorákat kiálltott hogy majdnem megsüketültem.
-Ne sipárogj!!-kiáltottam rá zuhanás közben.-most figyelek!-és ebben a pillanatban felhúztam Fogatlan nyergét mert majdnem becsapódtunk. De! Túléltük.
-Neked elment az eszed!-kiáltotta de én akkor már nem ültem Fogatlanon.
-Pszt!!!-tartottam a számelé a kezem aztán visszafordultam. Hablaty értetlenül összenézett fogatlannal de fogatlan ott is hagyta. Erre még értetlen arcot vágott. Akkorra már a többiek is megérkeztek. Astrid megsimitotta Hablaty vállát afféle "nyugi" tekintettel,majd mindketten felénk vagyis Fogatlan és felém néztek.Az egyik pillanatban hátra néztem egy bokor rengeteg mögé ahol ezt láttam:
egy kis sárkány fekszik egy éjfúria csontvázon. Banbán néztem szerencsétlen sárkányt. Ekkora már fogatlan is megérkezett és boldog de egyben szomorú tekintettel nézte. Lassan odasétáltam a kissárkány mellé és leültem. Szegény annyi megilyedt hogy befészkelte magát a csontváz bordájába.Nagyon ilyedt volt.
-Nem bántok,gyere!-szóltam neki lágyan. Erre kicsit meggyengült és előre kúszott két picit léptet. Ekkor Fogatlan odabagtatott,lassan,dehogy megillyessze a kissárkány. A kissárkány Fogatlan láttan kimászott és hagyta hogy megszelidítsem. Nagyon aranyos volt és még igazán bébi. Talán még csak most születhetett vagy tegnap. Nem tudom. Felvettem a kezembe és elindultam a többiekhez. Fogatlan még jóval ellőttem ért ki és végig ugrált mindenkit.
-Mi a baj,pajti?-kérdezte Hablaty nevetve.Fogatlan nagyon örült a kis sárkány megtalálásának és ezért futott mindenkit körbe. Hablaty fel is lökte majd elkezdte nyalogatni.-Fogatlan?!-kérdzte nevetve.-Mi a bajod?-és ebben a pillnatban megrezzent a bokor és mindenki odafigyelt. Ott álltam egy pink sárkánnyal a kezemben. Hablaty,Astrid és Halvér csak lesett elkerekedett szemekkel. Mindhárman odasiettek és megakarták nézni. A kissárkányt leraktam a lábamhoz,de szegény annyira félt hogy elfújt a lábam mögé. Fogatlan odafutott és eléhajolt és amolyan "semmi baj,itt vagyok és megvédlek" nézéssel védte. Halvér nemkapott levegőt miután meglátta a kissárkányt. Hablaty és Astrrid próbaálta nyugtatni.
-Halvér,mondj már valamit!-kiáltotta rá Takony.Halvér még kapkodott a levegő után aztán elkiáltotta magát.
-ÉJFÚRIA!!!
-MI?!?!?!?!-kiálotta mindenki egyszerre.
-Nem látjátok! Kata talált egy éjfúriát!! Tehát,nem Fogatlan az utolsó!!! És ő még csak bébi! Vagyis kell lenni szüleinek!! Vagyis nem halltak ki!!-kiabálta még mindig levegő után kapkodva míg a végén elájult. A többiek(köztük én is) a pink sárkány néztük akit űfogatlan betakart a szárnyával.
-Akkor ezért voltál ennyire feldobva!-csapott a homlokára Hablaty.-És,Kata,megszelídítetted?
-Aham-bólógattam elismerően.Hablaty erre átkarolta a vállam és elkezdett áradozni hogy ha felnő akkor mennyi mindent tudunk csinálni.-de akkor viszont vagy hazaviszem,vagy itt maradok vele egy ideig.-szakítottam félbe.
-Itt maradsz!-jelentette ki. Én erre elmosolyogtam. Megfogtam a kis éjfúriámat és felültem Hablaty mögé és vissza is mentünk Hibbantra. visszaérve lealkudtam Anyáékkal hogy még pár hétig(végülis vakáció van) had maradjak itt. Letudva és este vagy hajnalban elmentünk a cuccaimért. :3 Ez egy csodálatos barátság kezdete lesz egy éjfúria és egy lány között. :)
-Igen?-erre a reakriómra Astrid jobban kezdett nevetni. Mi lehetett ezen annyira vicces? :D
-Felelsz vagy mersz?-kérdezte Hablaty. Szóval akkor ő szólt nekem. Hupszi :)
-Az attól függ hogy ki kérdezi.-feleltem félő tekintettel.
-Kőfej.-mutatott hátra Kőfejre. Jaj nekem.
-Akkor felelek.-mondtam félve.
-Ajjjjjjj-mondta csalódóttan.-Pedig nagyon jó merszünk lett volna.
-Mi lett volna az?
-Vágd pofán Takonypócót!-mondta gonosz tekintettel. Takony csak épp feleszmélt mikor végre hajtottam a feladatot. Fa és Kő csak nevetve pacsisztak és Astridből pedig újból kitört a nevetés.
-Feladat végre hajtva.-mondtam majd elégedetten visszasétáltam a helyemra vagyis a nevetgélős barátnőm mellé. Astriddal összepacsiztunkl aztán folytattuk a játékot. Jól elvoltunk és az egyik pillanban Fogatlan felkapta a fejét és egy bizonyos pontott nézett. Ránéztem,mire idepillantott. Gyorsan megragyadtam Hablatyot és felülve Fogatlanon elrepültünk. Astrid utánunk repült majd később a többiek is. Hablaty ült mögöttem és türelmetlenül fordolódott.
-Elnyudognál? Nem olyan könnyű úgy vezetni Fogatlant hogy közben itt nyugtalankodsz mögöttem!!-szóltam rá mérgesen mire Fogatlan is rámorgott. Hablaty csak értetlenül nézelődőtt.
-Mert hova is megyünk?-kérdezte.
-Azt bízd Fogatlanra és rám.
-Rád?!?!
-Kapaszkodj!-kiáltottam és leruhantunk. Hablaty akkorákat kiálltott hogy majdnem megsüketültem.
-Ne sipárogj!!-kiáltottam rá zuhanás közben.-most figyelek!-és ebben a pillanatban felhúztam Fogatlan nyergét mert majdnem becsapódtunk. De! Túléltük.
-Neked elment az eszed!-kiáltotta de én akkor már nem ültem Fogatlanon.
-Pszt!!!-tartottam a számelé a kezem aztán visszafordultam. Hablaty értetlenül összenézett fogatlannal de fogatlan ott is hagyta. Erre még értetlen arcot vágott. Akkorra már a többiek is megérkeztek. Astrid megsimitotta Hablaty vállát afféle "nyugi" tekintettel,majd mindketten felénk vagyis Fogatlan és felém néztek.Az egyik pillanatban hátra néztem egy bokor rengeteg mögé ahol ezt láttam:
-Nem bántok,gyere!-szóltam neki lágyan. Erre kicsit meggyengült és előre kúszott két picit léptet. Ekkor Fogatlan odabagtatott,lassan,dehogy megillyessze a kissárkány. A kissárkány Fogatlan láttan kimászott és hagyta hogy megszelidítsem. Nagyon aranyos volt és még igazán bébi. Talán még csak most születhetett vagy tegnap. Nem tudom. Felvettem a kezembe és elindultam a többiekhez. Fogatlan még jóval ellőttem ért ki és végig ugrált mindenkit.
-Mi a baj,pajti?-kérdezte Hablaty nevetve.Fogatlan nagyon örült a kis sárkány megtalálásának és ezért futott mindenkit körbe. Hablaty fel is lökte majd elkezdte nyalogatni.-Fogatlan?!-kérdzte nevetve.-Mi a bajod?-és ebben a pillnatban megrezzent a bokor és mindenki odafigyelt. Ott álltam egy pink sárkánnyal a kezemben. Hablaty,Astrid és Halvér csak lesett elkerekedett szemekkel. Mindhárman odasiettek és megakarták nézni. A kissárkányt leraktam a lábamhoz,de szegény annyira félt hogy elfújt a lábam mögé. Fogatlan odafutott és eléhajolt és amolyan "semmi baj,itt vagyok és megvédlek" nézéssel védte. Halvér nemkapott levegőt miután meglátta a kissárkányt. Hablaty és Astrrid próbaálta nyugtatni.
-Halvér,mondj már valamit!-kiáltotta rá Takony.Halvér még kapkodott a levegő után aztán elkiáltotta magát.
-ÉJFÚRIA!!!
-MI?!?!?!?!-kiálotta mindenki egyszerre.
-Nem látjátok! Kata talált egy éjfúriát!! Tehát,nem Fogatlan az utolsó!!! És ő még csak bébi! Vagyis kell lenni szüleinek!! Vagyis nem halltak ki!!-kiabálta még mindig levegő után kapkodva míg a végén elájult. A többiek(köztük én is) a pink sárkány néztük akit űfogatlan betakart a szárnyával.
-Akkor ezért voltál ennyire feldobva!-csapott a homlokára Hablaty.-És,Kata,megszelídítetted?
-Aham-bólógattam elismerően.Hablaty erre átkarolta a vállam és elkezdett áradozni hogy ha felnő akkor mennyi mindent tudunk csinálni.-de akkor viszont vagy hazaviszem,vagy itt maradok vele egy ideig.-szakítottam félbe.
-Itt maradsz!-jelentette ki. Én erre elmosolyogtam. Megfogtam a kis éjfúriámat és felültem Hablaty mögé és vissza is mentünk Hibbantra. visszaérve lealkudtam Anyáékkal hogy még pár hétig(végülis vakáció van) had maradjak itt. Letudva és este vagy hajnalban elmentünk a cuccaimért. :3 Ez egy csodálatos barátság kezdete lesz egy éjfúria és egy lány között. :)
jujj legyeen méég!!!!! *-* tök jó sztoriii!!!
VálaszTörlés