Egy nap a húgommal Hibbanton ébredtünk és ma volt a napja hogy én is sárkánylovas leszek. Mielőtt neki kezdünk volna a tökéletes sárkány megkereséséhez,Hablaty megengedte hogy elmenjünk Fogatlannal egy körre,mert már megtanította Fogatlannak a farkának az irányítását. Felültem a húgómmal Fogira és elmentünk egy körre. Felszáltánk majdnem a felhőkfölé. És már mikor majdnem leszálltunk trükköztem egy nagyot.-Na most kapazkodj!-mondtam Rebekának. És kezdődött a trükk:
És utána szépen leszálltunk az erdőben. Kicsit sétáltunk még Fogatlan kipihente magát. Közben meglátott Rebi egy lábnyomot.
-Kata! Gyere ide! Találtam valamit!
-Mi az?-futottam oda hozzá Fogatlannal.
-Egy lábnyom. Nézzd meg!
-Ez olyan mint egy.....-és hirtelen átöleltem Rebit.-Te tudod hogy mit találtál?
-Nem?
-Egy Éjfúria lábnyomot!!! Nem lehetett Fogatlan. Így létezik még egy éjfúria!! Nem Fogatlan az utólsó!!-Fogatlan is annyira örült hogy megnyalta mindegyikünk arcát és ugrándozott. Gyorsan felszálltunk Fogatlanra és vissza repültünk Hibbant-szigetre.
-Hablaty! Hablaty! Nem hiszed el mit taltunk!
-Mit találtatok?-kérdezte kedvesen és mosolyogva.
-Gyere megmutatom!-megragadtam a karját és felszálltunk az égbe. Nagyon gyorsan repültünk. Mikor leszálltunk gyorsan megkerestem a nyomot. Hablaty közben fogta a fejét mert úgy repültem hogy rosszúl lett.
-NEEE!!! Nincs itt! Eltünt!-sikitóztam és a sírás kerülgetett. Fogatlan oda jött hozzám és elkezdett szaglászni. Majd felnezett és olyan "én sem találtam"arcal nézett rám.-Esküszö, Hablaty hogy itt volt! Ezen a szent helyen!!Menjünk akkor vissza Hibbantra.-mondtam szomorúan. Visszaérve mindenki bemutatta hogy miért olyan érdekes a sárkánya hagytak választási lehetőséget. Én csak szomorúan bámultam magam elé. Rebeka pedig izgatottam tapogatta és simogatta a sárkányokat. Látszólag boldog volt. Én nem. Rebekát felkapta Takony és elvitte egy próba körre. A többiek utána futottak,de kevés sikerrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése